Javallat Ördögcsáklya C-vitaminnal – 60db

60 db SonicFine® instant gyógynövényport tartalmazó kapszula, bevizsgált, kiváló minőségű gyógynövényből.

Emésztést támogató hatása

• Emésztésre gyakorolt kedvező hatása egyrészt keserű anyagokkal kapcsolatos hatástani ismereteken alapul. Az általánosan elfogadott tudományos konszenzus szerint a keserű ízérzés a szájnyálkahártya ízérző receptoraiból induló, bolygóideg által közvetített reflexszel javítja az epefolyadék elválasztását. A fokozott epefolyadék elválasztás segíti a zsíros ételek megemésztését, csökkenti a epekövek kialakulásának esélyét.
• Az epefolyadék mellett más emésztőnedvek elválasztását is fokozzák az ördögcsáklyában lévő keserűanyagok és egyéb összetevők. A nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló emésztőnedvek miatt jobban és gyorsabban szívódnak fel a tápanyagok a vékonybélből.
• Olasz kutatók néhány éve az ördögcsáklya vizes kivonatának lehetséges hatását vizsgálták a gyulladásos bélbetegségre (IBD-re). A vizsgálatban megfigyelték a kivonat antimikrobiális hatását az IBD-ben érintett kórokozó gombatörzsek ellen. Ezenkívül az ujjlenyomat-fitokémiai elemzések több hatóanyag: a harpagozid, a galluszsav, a katechin, az epikatechin és a rezveratrol szerepét is feltételezték a megfigyelt farmakológiai hatásokban.(Recinella)
• Egy másik olaszországi kutatásban az ördögcsáklyának szintén a gyulladásos bélbetegségekre (IBD-re) gyakorolt hatását vizsgálták. A kísérletben szintén megerősítést nyert az ördögcsáklya vizes kivonatának moduláló hatása a gyulladásos folyamatokra az oxidatív stresszre és az immunválaszra, ezért a kutatók észszerűnek tartották alkalmazását a fekélyes betegségek kezelésében és megelőzésében. (Locatelly)
• Az ördögcsáklya gyökérkivonatai jelentős antibakteriális aktivitást mutattak az autoimmun betegségek számos bakteriális kiváltója és számos emésztőrendszeri bakteriális kórokozó ellen. A metanolos és vizes kivonatok különösen jó gátlói voltak a Proteus spp., a K. pneumonia, a P. aeruginosa és S. pyogenes baktériumtörzsek fejlődésének. A kutatók következtetése az volt, hogy a gyökérkivonatok hatékonyan gátolták az autoimmun gyulladásos betegségek számos bakteriális kiváltó tényezőjének növekedését, és figyelemre méltó aktivitást mutattak egyes gyomor-bélrendszeri baktériumokkal szemben (Bromley)
• Az emésztőrendszeri és az ízületi gyulladások közötti szoros kapcsolatnak bőséges és szerteágazó a szakirodalma (Chisari, Favazzo, Collins, Guan, RF L. et al, J J. et al., Chen stb.). Így valószínűsíthető, hogy az ördögcsáklya korábban megfigyelt ízületekre gyakorolt pozitív hatásai is részben vagy egészben a jótékony emésztőrendszeri hatásaira vezethető vissza:
  • Németországban 20 héten keresztül vizsgálták az ördögcsáklya hatását csípőízületi kopás okozta gyulladásban (oszteoartritiszben) szenvedő betegeknél. A vizsgálatba 46 személyt vontak be. A résztvevők egyik fele napi kétszer 480 mg ördögcsáklya-kivonatot (DER: 5:1), a másik felük placebót, vagyis hatóanyag nélküli készítményt kapott. Az orvosok ezzel biztosították, hogy a hatás ne a szubjektív tényezőkön múljon, hanem kizárólag az ördögcsáklyára legyen visszavezethető. (Sem az orvosok, sem a betegek nem tudták, hogy melyik csoportba kerültek bele.). A betegek emellett ibuprofén tartalmú nem szteroid gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító gyógyszert is szedtek, amelynek az adagját folyamatosan csökkentették a vizsgálat alatt. Az első 8 héten napi 800 mg-ot, a utána 4 hétig 400 mg-ot kaptak, majd az utolsó négy hétben egyáltalán nem kaptak fájdalomcsillapítót. Az ördögcsáklya kezelést az orvosok csak akkor tekintették hatásosnak, ha a betegek fájdalma legalább 20 százalékkal csökkent. A kedvező hatás az ördögcsáklyát szedő csoport tagjainak 71 százalékában, míg a placebót kapó csoportnál csak 41 százalékában jelentkezett. Az ördögkarmot szedő csoportban az utolsó négy hétben 52 százalék volt azok aránya, akik úgy ítélték meg, hogy nem hiányzik számukra az ibuprofén tartalmú fájdalomcsillapító (a placebót szedőknél ez az arány 36 százalék volt) (Frerick)
  • Egy franciaországi doktori disszertáció keretén belül 50 ízületi gyulladásos beteget kezeltek. A betegek egyik fele ördögcsáklya kivonatot, a másik csoport placebót kapott. A ördögcsáklyát kapó csoportban jelentős csökkenés tapasztaltak a fájdalom súlyosságában, főként azoknál, akik korábban kevésbé intenzív, tompa fájdalomról számoltak be (Guyader).
  • Szintén egy franciaországi randomizált, kontrollált kutatásban 100 beteg vett részt, akik naponta 5000 mg-nak megfelelő ördögcsáklya-kivonatot kaptak. A harminc napos kezelés után a mérsékelt fájdalomra panaszkodó betegek száma 6 volt az ördögcsáklyát szedő csoportban, míg a placebót szedőknél ennek ötszöröse: 32. Továbbra is fennálló erősebb fájdalomról csak egy beteg számolt be az ördögcsáklyát szedők közül, míg a placebo csoportban 9-en panaszkodtak ugyanerről (Pinget).
  • Egy további francia kutatásban randomizált, kettős-vak vizsgálatot végeztek 122 csípő és/vagy térdízületi kopásos ízületi gyulladásban (oszteoartritiszben) szenvedő beteg bevonásával. A kezelés időtartama négy hónap volt. A napi 2600 mg ördögcsáklya készítményt hasonlították össze 100 mg diacerheinnel. Mindkét csoportban jelentős javulás volt megfigyelhető, de az ördögcsáklyát szedő betegeknél csökkenthető volt a szintetikus fájdalomcsillapítók (diklofenák) alkalmazása (Leblan).
  • Egy németországi kutatásban 250 ízületi gyulladásos betegen vizsgáltak egy ördögcsáklya-kivonatot. A betegek közül 104-en derékfájdalommal, 85-en térdízületi fájdalommal, 61-en pedig csípőízületi fájdalommal küzdöttek. A betegek 8 hétig naponta szedték az ördögcsáklya-kivonatot. A kísérlet végén a kutatók megállapították, hogy a javulás mértéke annál erőteljesebb volt, minél nagyobb volt a betegek kezdeti fájdalma. Az idősebb betegek viszont jellemzően kevésbé javultak, mint a fiatalok. Nagyobb javulást tapasztaltak a csípőízületi gyulladásban szenvedőknél, míg kisebbet a derékfájdalom esetén. Összességében a betegek 50-70 százalékánál mértek javulást az ördögcsáklya hatására. A betegek kevés mellékhatásról számoltak be, ezek első sorban gyomor-bélrendszer eredetűek voltak (Chrubasik).
  • Egy másik, szintén németországi kutatásban  nyolc héten keresztül vizsgálták az ördögcsáklya hatását 130 olyan betegen, akik legalább hat hónapja olyan hátfájásban szenvedtek, amely nem sugárzott ki más testrészükre. A kezelés hatására csökkent a betegek fájdalomszintje, nőtt a gerincoszlopuk mobilitása (Laudahn).
  • Az ördögcsáklyával az előzőekben bemutatott vizsgálatokon túl további kísérleteket is végeztek, amelyekről 2006-ban egy összegző tanulmány jelent meg. Ez megállapította, hogy az ördögcsáklya az összevont kutatási eredmények alapján képes a fájdalom csökkentésére (Brien).