Javasolt alkalmazás
Párologtatásra, borogatáshoz, berepedezett, rugalmasságát vesztett bőrre.
Elterjedés, termesztés, előállítás
A tömjénhez (Olibanum) hasonlóan a balzsamfafélék családjába tartozó szomáliai mirha Szomáliában honos. A kereskedelemben található másik fontos mirhát, az arab mirhát az Arábiában és Etiópiában honos arab mirha kérgének gyantájából nyerik. Mindkét tövises, szárazságtűrő faj kérgének gyantajárataiból híg gyanta folyik ki, ezért azokat a balzsamok közé sorolják. Az ókori görögök elsősorban fertőtlenítő és gyulladásellenes szernek ismerték. Az olaj a tárolás során sűrűbbé és sötétebbé válik. A mirhák kellemes illatúak, állott mézhez hasonlítanak. A mirha használata legalább 3500 éves múltra tekint vissza. Az ókori egyiptomiak a halottak balzsamozásához, valamint parfümök és kozmetikai szerek készítéséhez használták.
Összetétel, minőség
A természetes balzsamból vízgőz-desztillációval nyerik ki a mirhaolajat, melynek színe világosbarna vagy zöldes árnyalatú. Illata friss, fűszeres, balzsamos, gyantás. A mirhaolajat sokféle, különböző szerkezetű vegyület alkotja, fontosabb alkotórészeként az alfa-kopaén, a béta- és a gamma-elemén vagy a kurzerenon említhető meg.
Felhasználás
A mirhaolaj számos értékes gyógyhatással rendelkezik, melyek közül a legfontosabbak: antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító. A balzsamból vagy illóolajból alkohollal készült kivonatot szájüregi gyulladások (elsősorban fogínygyulladás) és fekélyek kezelésére használják, részben ecsetelő, részben öblögetőszerként. Fontos alkotórészei a különféle szájápoló készítményeknek (fogkrémeknek, szájvizeknek). Az aromalámpából elpárologtatott illóolaj jó légtérfertőtlenítő. A tömjénhez hasonlóan segíti az elmélkedést, a meditációt. A mirhaolajat tartalmazó készítmények jól használhatók kisebb kozmetikai bőrhibák és gombás bőrelváltozások kezelésére.
A mirhaolaj nem irritálja a bőrt, nem bőrérzékenyítő és nem fototoxikus.
